Néha nagyon fárasztó fejlődni.

Pont ezért "ér" néha csak úgy lenni.

„Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”

(Wass Albert)

Milyen különbül, mennyivel forróbban és bensőségesebben vagyunk azonosak bűneinkkel, fogyatékosságainkkal, mint erényeinkkel és képességeinkkel! Mennyivel inkább jellemez engem az, ami gyöngeség bennem, amire vágyom és tudom, hogy árt nekem, amit szeretnék, s amihez nem vagyok elég erős, bölcs és fegyelmezett, mint az, hogy néha és nagyjából mégis összeszedem magam, elkövetek valamit egészségemért is, mellékesen teljesítem kötelességeim.

(Márai Sándor: Négy évszak r.)

Mintha egy másik ember (is) lakna bennem, aki a spontán kimondott szavakban kel csak életre.

"A közvélemény a legrosszabb vélemény."

(Chamfort)