„Arbuck hitetlenül bámult a bezáródó ajtóra. - Hé, szivi. Engedjél be, szivi. Te bírsz engemet, szivi. Engem bírnak a nők. Én nem köhögtem ki a számlát öt helyett, az öt ismerősöd helyett, akiket életemben most láttam először? Ha másért nem, már ezért is…