Csíkszentmihályi Mihály 1934. szeptember 29-én született Fiumében, amely akkor Olaszország része volt, ma Horvátország területén található (Rijeka). A magyar származású pszichológus és egyetemi tanár szakterülete a fejlődés- és nevelés-lélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás. Híres elméletének hívószavát „flow”-nak nevezte el valamikor az 1990-es évek elején; ilyen rövid és frappáns elnevezést más nyelven azóta sem sikerült produkálni a fordítóknak. Ahogy könyvében is írja, az ókori kínai taoista bölcsek a „jü” kifejezéssel írták le ezt a tudatállapotot, másképpen a megfelelő, tao szerinti létezésformát, szó szerint: lebegést. Csíkszentmihályi Mihály elmélete szerint, a flow egy olyan állapot, amelyben az ember teljesen el tud mélyülni abban a tevékenységben, amit éppen csinál. A kontroll és fókuszáltság érzésével együtt a mindennapi gondok háttérbe szorulnak.

Részletek Csíkszentmihályi Mihály: FLOW Az áramlat c. könyvéből (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997)

"A legtöbb ember élete legnagyobb részét munkával és más emberekkel való érintkezéssel tölti (különös tekintettel a családjára). Éppen ezért létkérdés, hogy megtanuljuk, hogyan kell munkánkat áramlat-élmények sorozatává alakítani, a szüleinkkel, házastársunkkal, gyerekeinkkel és a barátainkkal való kapcsolatainkat pedig kellemesebbé tenni.” [Saját megfigyelésem szerint, utóbbi kérdéskör azért könnyebben megy mindenkinek, mint az előbbi…]

„Sok ember életét teszik tönkre tragikus események, és még a legszerencsésebbek is ki vannak téve különböző stresszhelyzeteknek, ám még az ilyen csapások sem rombolják össze szükségszerűen a boldogságot. …az ember képes élvezni az életet a nehézségek ellenére is.”

„Hogyan tudjuk élményeinket értelmes egésszé szervezni[?] Ha ez sikerül, és úgy érezzük, hogy urai vagyunk saját, értelemmel megtöltött életünknek, akkor már nem vágyunk semmi másra. Az hogy nem vagyunk karcsúak, gazdagok vagy hatalmasak, többé egy fikarcnyit sem számít.”

„A FLOW tehát azt fogja körüljárni, mit jelent ezeknek a céloknak az elérése…, elméletben egyszerűnek tűnik, ám a gyakorlatban meglehetősen bonyolult. A szabályok világosak és mindenki számára hozzáférhetőek, de bizonyos külső és belső erők útját állják a megvalósításnak. Kicsit olyan ez, mint a fogyókúra: mindenki tudja, hogyan kellene csinálni, bele is vág, de a legtöbb ember számára reménytelen vállalkozás marad. Itt nagyobb a tét, mint pár fölösleges kiló eltüntetése, annak az esélyéről van szó, hogy olyan legyen az életünk, amit érdemes élni.”

„Állításom szerint annak, hogy olyan nehéz elérni a boldogságot, az a legfőbb oka, hogy mítoszainkkal ellentétben (amelyeket saját megnyugtatásunkra alkottunk), a világegyetemet nem arra teremtették, hogy a szükségleteinket kielégítse. A frusztráció szorosan összefonódik az élettel, és még ha valamely szükségletünk ideiglenesen kielégül is, azonnal még többre vágyunk. Ez a krónikus elégedetlenség a második akadály, amely a boldogság útjában áll.”

„Idővel minden kultúra kifejleszt bizonyos védekező mechanizmusokat az akadályok ellen – vallást, filozófiát, művészetet és megnyugtatást -, amelyek pajzsként szolgálnak a káosz ellen. Segítenek elhitetni önmagunkkal, hogy mi irányítjuk az eseményeket, és lehetővé teszik, hogy elégedettek legyünk azzal, ami osztályrészül jutott nekünk.”

Folyt. köv.!

(Ez az összeállítás a korábbi poszt folytatása kíván lenni, annak ismeretében könnyebben felvehető a fonal.)