Csíkszentmihályi Mihály 1934. szeptember 29-én született Fiumében, amely akkor Olaszország része volt, ma Horvátország területén található (Rijeka). A magyar származású pszichológus és egyetemi tanár szakterülete a fejlődés- és nevelés-lélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás. Híres elméletének hívószavát „flow”-nak nevezte el valamikor az 1990-es évek elején; ilyen rövid és frappáns elnevezést más nyelven azóta sem sikerült produkálni a fordítóknak. Ahogy könyvében is írja, az ókori kínai taoista bölcsek a „jü” kifejezéssel írták le ezt a tudatállapotot, másképpen a megfelelő, tao szerinti létezésformát, szó szerint: lebegést. Csíkszentmihályi Mihály elmélete szerint, a flow egy olyan állapot, amelyben az ember teljesen el tud mélyülni abban a tevékenységben, amit éppen csinál. A kontroll és fókuszáltság érzésével együtt a mindennapi gondok háttérbe szorulnak.

Részletek Csíkszentmihályi Mihály: FLOW Az áramlat c. könyvéből (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997)

(Ez az összeállítás a korábbi posztok folytatása kíván lenni, amelyek ismeretében könnyebben felvehető a fonal.)

„Annak, hogy boldognak lenni olyan nehéz, az a legfőbb oka, hogy a világegyetemet nem az emberi lélek megnyugtatására tervezték, hiszen mérhetetlenül nagy, többnyire ellenségesen üres és hideg, olyan pusztító események színtere, mint egy-egy csillag felrobbanása, amely több milliárd mérföldön belül mindent hamuvá éget… Egyénenként nem sokat tehetünk, hogy megváltoztassuk a világegyetem működésének menetét. Életünk során csak nagyon kis hatást gyakorlunk azokra az erőkre, amelyek a jólétünket befolyásolják.”

„Mindegyikünknek van valamilyen elképzelése arról, hogy mit szeretnénk elérni az életben, mielőtt meghalunk. Életünknek az lesz a minőségi mutatója, hogy milyen közel jutunk kitűzött célunkhoz. Ha meg sem tudjuk közelíteni, bánatosak vagy közönyösek leszünk, ha viszont akár csak részben is elérjük, boldogság és megelégedettség tölt el bennünket. Földünkön az emberek túlnyomó többségének nagyon egyszerű életcélja van: életben akarnak maradni, hogy aztán gyerekeket nemzzenek, akik majd szintén életben maradnak és mindezt lehetőleg bizonyos méltósággal és nyugalommal szeretnék tenni.”

„Mihelyst a túlélés elsőrendű problémái megoldódnak, nem teszi többé elégedetté az embereket, ha elegendő élelmük és kényelmes lakóhelyük van. Új szükségletek jelentkeznek, új vágyak törnek a felszínre. A jóléttel, gazdagsággal és hatalommal egyre növekednek az igények is, és ahogy egyre növekszik az anyagi jólét és az elérhető kényelem színvonala, úgy távolodik előlünk a jóllétnek az az érzése, amelyet el szerettünk volna érni.”

„Az egyre növekvő elvárások paradoxona azt sugallja, hogy az élet minőségének a javítása megoldhatatlan feladat… Noha a tények azt sugallják, hogy mindenki egyre többet és többet szeretne elérni, azért vannak olyanok is, akik kiutat találnak ebből a helyzetből. Ők azok, akik anyagi körülményeire való tekintet nélkül képesek jobbá tenni életünket, elégedettek, és a körülöttük élőket is kicsit boldogabbá teszik. Az ilyen emberek pezsgő életet élnek, mindenféle tapasztalattal szemben nyitottak, haláluk napjáig képesek új dolgokat tanulni, és erős kötelékek fűzik őket más emberekhez, valamint ahhoz a környezethez, ahol élnek. Mindent élveznek, amit csinálnak, még ha az nehéz vagy fárasztó is, ritkán unatkoznak, és könnyedén, természetesen viselkednek minden helyzetben. Talán legnagyobb erejük abban rejlik, hogy urai saját életüknek.”

Folyt. köv.!

(Csíkszentmihályi Mihály a TEDx Danubia előadás-sorozatán is előadott, video itt. Kieg.: az előadás angol nyelvű.)