Ha Verne Gyula és May Károly, akkor Baricco Sándor?

Írtam már a Viareggio-díjas Alessandro Baricco-ról, aki meghatott engem is Selyem című regényével. Akkor harangoztam, hogy értekezni fogok a Novecento-ról, amelyből film készült az Oscar-díjas Giuseppe Tornatore rendezésében: Az óceánjáró zongorista legendája címmel. Magyar vonatkozása, hogy Koltai Lajos volt az operatőre (mint sok Tornatore filmnek). Amúgy Tim Roth játszotta benne Novecento-t. Nagyon tetszett.

„Egy Danny Boodmann nevű tengerész talált rá. Egy szép reggelen fedezte fel egy kartondobozban, amikor Bostonban már minden utas leszállt. Tíznapos lehetett, alig több. Még csak nem is bőgött, csak úgy csendben feküdt, nyitott szemmel a nagy dobozban. … Kiokoskodták, hogy ha az első osztály báltermében felejtik a zongorán, esetleg egy pénzeszsák talál rá, és akkor egész életében boldog lesz majd a srác. A terv jó volt. De csak félig működött. Nem lett pénzeszsák. Zongorista viszont igen. És a legjobb, esküszöm, a legjobb.

A kölyöknek elsőként a saját nevét adta: Danny Boodmann. Megbocsátható hiúság. Aztán hozzátette még a T. D. Lemont, ahogy a kartondobozon állt, mert azt mondta, mindig jó, ha az ember nevében középen betűk vannak… Danny gondolkozott egy kicsit. Aztán elmosolyodott. ... Ennek az átkozott évszázadnak az első évében találtam, nem? Novecentónak fogjuk hívni, Ezerkilencszáznak. … Ez csak volt szám: mostantól kezdve név. Danny Boodmann T. D. Lemon Novecento. Tökéletes. Gyönyörű. Hatalmas egy név, Krisztusom, tényleg nagy név. Ilyen névvel sokra viszi még.”

1900 egy hajón „születik”, és ott is hal meg, soha nem teszi meg az utolsó lépést, hogy elhagyja a hajót. Neki a szilárd talaj a lába alatt a víz és kész. Furcsa? A mai világban legfeljebb egy falusi közegben adatik meg, hogy hermetikusan elzárd magad a világtól, és mégis mindened meglegyen.

Egy virtuóz zongorista mindent megtalál egy óceánjárón, el is meséli a regényben, hogy hogyan. Igazán változatos közeg, folyamatos megújulás, új közönség, inspirációk. És a biztonság, amire mindannyian titkon vágyunk. A közeg, amiben otthon van, magabiztos és sikeres. Ünnepelt sztár… de létezik-e valójában? Sosem látták hivatalban, nincsenek intézni való „ügyei”, nincs személyi száma, rokona, vagyona, rangja. Akkor ki ő?

A filmes verzióban még szerelmi szál is nyomatékosítja az ösztönösen felmerülő dilemmát (motivációt), hogy 1900 leszálljon és „elkezdjen végre élni”. Úgy gondolhatjuk, hogy végtelen hajóutakon másokat szórakoztatva nem élhet teljes életet senki, és csak átmenetileg vállalhat be ilyen életvitelt. De a Novecento-t olvasva kiderült számomra is, hogy ez nem ilyen egyértelmű…

Danny Boodmann T. D. Lemon Novecento élete a flow iskolapéldája. Ami az egyikünknek egy nagy kaland, mondjuk álomutazás egy hatalmas tengerjáró hajón, az egy másik embernek maga az élet. Minden feladatával, nehézségével, de örömeivel és érdekességével együtt is.

Van, aki életében egyszer vesz egy nagy levegőt, kér munkaadójától pár hónap fizetés nélküli szabadságot, hónapokig készül, és enyhén szorongva elmegy a Camino-ra. Van, aki az egész életét kvázi hátizsákkal a hátán, gyalogolva éli, mert a világ megismerése fontosabb számára, mint tárgyakat vagy vagyont gyűjteni. Közben keveset szorong vagy irigykedik. Sokfélék vagyunk…

Olvassatok Baricco-t, és higgyetek Mérő Lászlónak: "Mindenki másképp egyforma"!

(Kép forrása.)