Tudom, hogy nem csak Milano-ból áll Olaszország, de most oda kötnek a legfrissebb élmények. És legközelebb is oda tervezek menni: megszerettem, könnyen elérhető Magyarországról, inspiráló. Frei Tamás is megmondta, hogy csak 1 euró a kávé, hát inni kell egyet!

Nyáron bevettük autóval is, repülővel is Milano-t. Mivel régen sokat utaztunk vonattal, a rend kedvéért a pályaudvarokat is meg szoktam nézni. A Centrale például döbbenetes nagy és annyira ronda, hogy már szép. Pl. ide érkezik be a Malpensa reptérről a transzfer-vonat, úgyhogy múltkor ki sem tudtam hagyni.

Az egyik kedvenc olasz fókuszú blogom (a charming italy) alapján írtam meg a saját, teljesen szubjektív látni- és tennivaló listámat. Maradtam kiindulópontként a Központi pályaudvarnál.

Centrale

A Centrale, azaz a Milano-i Központi Pályaudvar a Piazza Duca d’Aosta-n található, monumentális épület. Olaszország második legnagyobb, nemzetközi pályaudvara, persze közlekedési csomópont felszínen és föld alatt is. Az 1864-ben átadott, korábbi pályaudvar helyére 1934-ben építették fel a jelenlegi épületet.

Az épület megszemlélése után a tér túloldalán induló Via Napo Torriani–n - azaz a Via Pisani-val és a Via Vitruvio-val szemben jóval csendesebb mellékutcán - elindulhatunk a Porta Venezia irányába, sétálva. Belefutunk a Via San Gregorio-ba, amelyen balra fordulva pár saroknyira odébb egy kis parkos utcát fogunk találni (Via Benedetto Marcello), amely pont itt ér véget.

Az út jobb oldalán meg fogjuk látni a Giusto nevű kis fagyizót, amely a Grom-mal vetekszik minőségben, de valamivel olcsóbb. (A helyiek ezt biztos tudják, mert jókora sorokat szoktak képezni tavasztól őszig.) Ha olyan a kedvünk éppen, itt ehetünk egy fagyit! (Kép innen.)

Reggeli a Pandenus-nál

A San Gregorio-n tovább sétálva (fagyival vagy anélkül) eljutunk a Via Tadino-ig (keresztutca lesz), amelyen jobbra fordulva az első sarok lesz a Via Casati, ahol a Pandenus nevű kávézó-reggelizőhelyet találjuk. Érdemes kipróbálni, a reggeli hangulatos bejegyzésem ők inspirálták.

Sima kávé + péksüti kombináció is működik, de vannak kis szendvicsek, pizzaszeletek, crostini-k, frissen facsart gyümölcslevek is. Délben kínálnak meleg ételt menüben, délután pedig „all you can eat” rendszerben olcsóbban kiárulják a napközben megmaradt szendvicseket. Este bárrá és találkozóhellyé alakulnak, ekkor már a péksütik is olcsóbbak. Aki nem akar étteremben vacsorázni, visszatérhet megnézni az aznapi „maradékot”: érdemes…

Corso Buenos Aires - Corso Venezia

Ha el akarunk jutni a reggelizőhelyről Milano „Városligetéhez”, a Giardini Pubblici-hez, érdemes kisétálni a főútra, amely a Porta Venezia csomópontig a Corso Buenos Aires, illetve a Corso Venezia neveket viseli. Ez az egyik nagy, megfizethetőbb, kevésbé elegáns bevásárlóutca, ahol a középosztály is áldozhat Mammon oltárán.

„Városliget”, azaz Giardini Pubblici Indro Montanelli

A tíz éve elhunyt újságíróról elnevezett parkban kipihenhetjük a próbafülkék és a végtelenített kirakatbámulás fáradalmait. Ha sok időt töltöttünk a shopping-gal, és már meg is éheztünk: szerényebb ebéddel abszolválhatjuk a kihívást itt is. Elfogyaszthatjuk a Pandenus-ból, vagy a Porta Venezia valamelyik kávézójából hozott szendvicsünket, illetve próbát tehetünk a park közepén található büfével. Enyhén szörnyűek az ételeik (végül is gyorsétterem-szerűség), de a kávé itt is finom.

Ha kipihegtük magunkat egy padon, és túl vagyunk az ebédkén is, érdemes körbekószálni a parkban, mert szökőkút, tó, patak, játszótér, vurstli, szobrok, miegymás kötheti le a figyelmünket. Még egy múzeum is található itt, a Corso Venezia felőli oldalon. (Kép forrása.)

Corso Venezia – Corso Vittorio Emmanuele II

Ha őszintén érezzük, hogy még sok látnivaló vár ránk, a Dóm felé kell tendálni. A park nyugati oldalán, valamelyik kapun át vissza kell keveredni a Corso Venezia-ra (hüledezni kicsit az épület előtt, ahol lelőtték a sztártervezőt), majd hümmögve irányt venni a San Babila csomópont felé. Innen indul A Bevásárlóutca, ahol az igazi sznobok is megtalálják számításukat (de legkésőbb az utca névadójáról elnevezett, Dóm melletti, elegáns bevásárlópalotában).

A Corso Vittorio Emmanuele II épületei elegánsak, földszintjükön a Buenos Aires boltjai és a topmárkák tervezőinek üzletei csalogatják a pénztárcákat. Ezen az útvonalon haladva betérhetünk egy kávéra, ha nem fogyasztottunk a parkban (vagy ihatunk még egyet akár: még itt is csak 1 euro lesz, ha nem ülünk le asztalhoz, csak felhajtjuk a pultnál).

Nemsokára fel kell bukkanjon előttük a Dóm, de innen folytatom majd…