Csíkszentmihályi Mihály 1934. szeptember 29-én született Fiumében, amely akkor Olaszország része volt, ma Horvátország területén található (Rijeka). A magyar származású pszichológus és egyetemi tanár szakterülete a fejlődés- és nevelés-lélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás. Híres elméletének hívószavát „flow”-nak nevezte el valamikor az 1990-es évek elején; ilyen rövid és frappáns elnevezést más nyelven azóta sem sikerült produkálni a fordítóknak. Ahogy könyvében is írja, az ókori kínai taoista bölcsek a „jü” kifejezéssel írták le ezt a tudatállapotot, másképpen a megfelelő, tao szerinti létezésformát, szó szerint: lebegést. Csíkszentmihályi Mihály elmélete szerint, a flow egy olyan állapot, amelyben az ember teljesen el tud mélyülni abban a tevékenységben, amit éppen csinál. A kontroll és fókuszáltság érzésével együtt a mindennapi gondok háttérbe szorulnak.

Részletek Csíkszentmihályi Mihály: FLOW Az áramlat c. könyvéből (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997)

(Ez az összeállítás a korábbi posztok folytatása kíván lenni, amelyek ismeretében könnyebben felvehető a fonal.)

„A … szociológusok igen óvakodnak attól, hogy értékítéletet mondjanak más kultúrákról. Minden olyan összehasonlítás, amely nem szigorúan a tényeken alapszik, azt kockáztatja, hogy rosszindulatúnak bélyegzik. Nem illik azt mondani, hogy egy kultúra szokásai, hite vagy intézményei bármilyen szempontból jobbak, mint egy másiké.”

„Ha feltételezzük, hogy a tökéletes élmények szerzésére irányuló vágy minden emberi lény legfőbb célja, a kulturális relativizmus folytán beálló értelmezési nehézségek már nem lesznek olyan elrettentőek. Minden társadalmi rendszer értékelhető abból a szempontból, hogy milyen fokú pszichikai entrópiát okoz, és a rendszer által létrehozott lelki zavarok mértékét nem egyik vagy másik hitrendszerhez hasonlítva kell megítélni, hanem az adott társadalom polgárainak saját céljaihoz viszonyítva. …egy társadalomról akkor mondhatjuk el, hogy *jobb*, mint egy másik, ha több embernek van módja arra, hogy élményei egybeessenek célkitűzéseivel. Egy másik lényeges kritérium az lehetne, hogy ezek a tapasztalatok egyéni szinten az Én fejlődését segítsék elő és minél több ember számára egyre komplexebb készségek felépítését tegyék lehetővé.”

„A kultúrák és játékok meglepő hasonlóságot mutatnak. Mindkettő többé-kevésbé önkényes célokból és szabályokból áll, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek egy folyamat részeseivé legyenek, és a lehető legkevesebb kétellyel és kitérővel cselekedhessenek. A különbség inkább csak a fokozatokban van. A kultúra mindent magában foglal: megszabja, hogyan kell megszületni, felnőni, házasságot kötni, gyermekeket nevelni, aztán meghalni. A játékok a kulturális forgatókönyvek üres lapjait töltik ki, biztosítják a *szabadidő* alatti cselekvést és összpontosítást, amikor a kulturális előírások veszítenek erejükből, és az emberek könnyen a káosz birodalmának ismeretlen tájékaira kalandoznának.”

„Amikor egy kultúrának sikerül olyan cél- és szabályrendszert felállítania, amely oly ösztönzően és jól alkalmazkodik a népesség készségeihez, hogy tagjai szokatlan gyakorisággal és intenzitással tapasztalhatják meg az áramlat-élményt, a párhuzam a játékok és a kultúra között még tovább erősödik. Ilyenkor a kultúra maga is egy *nagy játék* lesz.”

A következő bejegyzés FLOW témában – zárásképpen - már a FLOW-ra épülő élet érzet-hierarchiájával és a mindennapi munkavégzés vizsgálatával lesz kapcsolatos…

Folyt. köv.!

(Annie Leibovitz képe Cate Blanchett-ről.)