Kezembe akadt egy könyvesbolti lődörgésnél Cara Hobday és Jo Denbury könyve: a tálalás titkai. Minden kezdő és kevésbé kezdő szakácsjelöltnek, kuktának és egyéb őrült vendéglátóknak ajánlom. A szerzők műve gyönyörű ételfotókkal, praktikus ötletekkel ad kivitelezhető ötleteket a tálaláshoz. Hobday gasztroszakíró, foodstylist (ki tudja, melyik fotón látunk gépolajat karamellizált cukor helyett?), és szakácskönyv-író, Denbury újságíró, jelenleg szabadúszó, korábban dolgozott az Elle Decoration-nek és a Telegraph Magazine-nek is.
A könyv nem „húzza le” a klasszikus konyhaművészet alapanyagait, eszközeit, konyhatechnológiáját és persze végeredményeit. Nem isteníti a molekuláris gasztronómiát, és nem erőlteti, hogy a babfőzeléket is lapos, áttetsző, háromszög alakú betontányéron tálaljuk. Egyszerűen útmutatót kíván adni az érdeklődő (hobbi) szakácsoknak a profi konyhákon alkalmazott alapanyagokat vagy technikákat hogyan tudjuk otthon is jó minőségben kivitelezni. Szerintem, kiváló ajándék a főzni/ enni szerető családtagoknak, barátoknak...
Bevallom, bár szeretek jókat főzni, enni, vendégeket fogadni és persze vendégségbe járni, szívesen megyek „házibuliba” más, hozzám hasonló lelkes amatőrök fogásait tesztelni, és vendéglátóhelyekre is, a tálalás nekem sem erősségem, ahogy sok más embernek sem. Van néhány kivétel természetesen, gasztrofixált barátnők zseniálisak abban, hogy három szál hagymahéjból, maradék petrezselyemből és két olívabogyóból hogyan készítsenek profi dekorációt a feltálalt ételekhez. Rajtuk kívül mindenkinek ajánlom, hogy vegyen kézbe ilyen könyveket, mert rengeteg hasznos inspirációt lehet belőle meríteni.
A tálalási technikák a végtelen egyszerűtől a több napos előkészítést, órák hosszani munkát igénylőig mindent kimerítenek a tálalás titkaiban. Furcsa erre bíztatni bárkit is, hogy több órát vesződjön valamivel, amire más rácsodálkozik, hogy de szép, és hamm: volt, nincs. De olyan jó maga a készülődés, és jól esik a de szép, de finom, de érdekes visszajelzés! (Persze csak ha az útóbbi, nem az a típusú „érdekes”, ami inkább szörnyű.)
A könyv elején található néhány alapszabály és módszertan, pl. tányér és egyéb tálalásra alkalmas konyhai szett áttekintése, a szükséges eszközök és felszerelések áttekintése (2 szinten: egész profi készlethez is adnak tippeket), aztán a terítés-teríték témakörben adnak tippeket szerzőink, a világítás és a tálalás helye, illetve az alapanyagok beszerzési helyével kapcsolatban is szólnak.
A könyv végén az ehető virágok és egyéb hasonló zöldek témaköre kicsit kevésbé tetszett, ezzel még nem sikerült megbarátkoznom, de tény, hogy nagyon szépen mutatnak tálaláskor az egyes, hozzájuk illő ételek mellett. Úgyhogy, aki szívesen fogyasztja a vicia faba vagy a stellaria media virágát, azaz a gyönyörű olaszos néven futó növényi részeket, az itt talál hozzá tippeket.
Záróakkordként egy konkrét menüsor kivitelezését is segítenek az egészen kezdőknek végigvinni, a beszerzéstől a tálalás legutolsó mozzanatáig (mert ugye a házigazda/ háziasszony étkezés közben is már a következő fogás feltálalásán gondolkodik). Egy kis ízelítő akkor:
„A szemünkkel is eszünk: habzsoljuk a színeket, a textúrákat, az íz élvezete csak ezek után következik. Az asztalhoz ülés öröme – történjen az meghitt családi körben vagy egy zajos baráti vacsorapartin – az élet legfontosabb rítusai közé tartozik, ez érzékszerveink kényeztetésének ideje. Szakácsként pedig lehetőséget kapunk egy kis csábításra, incselkedésre vagy éppenséggel arra, hogy eldicsekedjünk kreativitásunkkal, miközben egy tál finom étellel ajándékozzuk meg vendégeinket. Öt kulcsfontosságú kérdés: az egyensúly, a forma (változatossága), az állag (és textúrák), az adagolás, az ízek összhangja."
(A képek a Váci desszertszalon oldaláról érkeztek.)
