„Az ifjúság maga elég gazdagság, és önmagával is meg lehet elégedve. Öreg korban viszont, mikor az élvezetek és örömök híján olyan az élet, mint a kopár fa télen, olyankor zöldül ki a dicsőség örökzöldje. Nincs az öreg korban szebb vigasztalódás, mintha az ember ifjúsága összes erejét oly tettek létrehozására használta fel, amelyek el nem évülnek.”
(Schopenhauer)
