„A teher mit kezdettől fogva hordok
könnyű és légies lett
próbáltam kézbe venni
ahogy az atya tenné
kisajátított testemet kísérvén
semmibe véve mindent
remélve hogy lenéz rám az Isten
s alázatra megbocsátón tanít meg
visszfényében a tűzoszlop-ragyogásnak
hogy el ne tévedjek az éjszakában.”
(Franco Cajani: Töprengés a szélben, részlet)
