Egy új sorozatot szeretnék indítani a blogon, amelyben bemutatnék néhány klasszikus olasz művészt (főleg festőt, szobrászt és építészt): különösen felhívom a figyelmet azokra, akik Magyarországon is dolgoztak, mondjuk a mai napig megtalálható múzeumban, képtárban vagy éppen közterületen egy-egy alkotásuk. Az egyszerűség kedvéért ABC-sorrendben fogok haladni...
Carlo ADAMI (?-?)
Olasz szobrász, aki a XVIII. század második felében Egerben és Budán is dolgozott. Legismertebb Magyarországon fennmaradt műalkotása a Szentháromság tér sarkán, az épületfal mentén látható Athéné szobor (Budapest, I. ker.).
Bartolomeo AMMANATI (1511-1592)
Szobrász és építész, Michelangelo követőjének tartják. Rómában, Lucca-ban és Firenzében alkotott elsősorban, inkább építészként lett ismert és elismert a fővárosban, ragyogó palota-tervei alapján. A madridi Prado-ban őrzik Vénuszról készített bronzszobrát. Fő műve Firenzében található: a Piazza della Signoria-n található Neptun-kút. Magyar vonatkozású alkotása nem ismert.
Benedetto ANTELAMI (c 1150-1216)
Építész és szobrász, a román kori olasz építészet egyik vezéralakja. Fő művének a Parma-ban található Battistero-t tartják (Dóm épületegyüttese), amelynek plasztikáit is készítette.
Giuseppe ARCIMBOLDO (1530-1593)
Kakukktojás a listában, bár olasz származású (Milano-ban született), de német festőnek vallotta magát. A szürrealizmus egyik kezdeti alkotójának tekinthetjük elsősorban növényekből és tárgyakból „összeállított” portréfestészete miatt. Egyébként „normális” portrékat is festett, de azok holléte ismeretlen. Legismertebb az Évszakok- sorozata, amely az egyes évszakok jellegzetes terméseinek felhasználásával készült.
Folyt. köv.!
