Itt az év végi buli- és céges partyszezon, tessék készülni!

Részlet C. Northcote Parkinson: Parkinson törvénye, avagy az Érvényesülés Iskolája c. művéből

A modern élet technikájának nélkülözhetetlen része a cocktail-party. Ez az intézmény a nemetközi, a tudományos és az ipari kongresszusok sarkköve. Tudott dolog, hogy cocktail-party nélkül e találkozások nem zajlanak le – a minimum: egy cocktail-party. Mindez idáig azonban a tudományos kutatás túlontúl keveset foglalkozott funkciójukkal és lehetséges hasznukkal. Eljött az ideje, hogy kellő figyelmet fordítsunk e tárgyra.

Mit is remélünk pontosan elérni a cocktail-party rendezésével? … Itt van például az a probléma, hogyan állapíthatjuk meg a megjelentek relatív fontosságát. Feltételezhetjük, hogy hivatali állásuk és rangjuk ismert. De mennyire fontosak valójában az elvégzendő munka szempontjából? Gyakran megesik, hogy nem a legmagasabb hivatali rangban állók a kulcsemberek. Az, hogy kik befolyásosak, kiderül a konferencia végére. De mennyivel hasznosabb volna, ha már az elején tudomást szerezhetnénk jelentőségükről. Ebben nyújthat a kongressuzus második napján rendezett cocktail-party felbecsülhetetlen segítséget.

A vizsgálódás kedvéért feltételezzük, hogy a party színhelye nem oszlik több szintre és csak egy bejárat van. Feltesszük továbbá, hogy a meghívó szerint az egész két óra hosszat tart, a valóságban azonban húsz perccel tovább. Feltételezzük végül, hogy az italok szabadon járnak körbe az egész szóban forgó területen, mert például egy, a teremben működő bár megváltoztatná a probléma természetét. Hogyan kell felmérnünk a fenti feltételek között a jelenlévő vendégek igazi jelentőségét, szemben elméleti jelentőségükkel?

Az első ismert tényező, amire elméletünket alapíthatjuk az emberi áramlás iránya. Tudjuk, hogy a megérkező vendégek gépiesen a fogadóterem baloldala felé sodródnak... Mesterséges közlekedési szabályoktól metese a normális emberi lény balra tart.

A második ismert tény az, hogy az emberek a szoba széleit jobban szeretik, mint a közepét. Világosan mutatja ezt az, ahogyan egy étterem megtelik... Oly nagy az emberi irtózás a középső térségtől, hogy az igazgatóság borús előérzetében gyakran le is mond róla és átalakítja úgynevezett táncparketté... A mozgás iránya egy cocktail-partyn is ugyanaz, mint egy étteremben. A tér szélei felé tart, de nem megy el egészen a falig.

Ha a két ismert tényt, a balra sodródást és a terem közepétől való húzódozást összekapcsoljuk, megkaptuk a biológiai magyarázatát annak a jelenségnek...: az emberi mozgásnak az óramutató járásával megegyező irányát... A számottevő emberek, azok, akiket szó szerint „hátára vett a hullám”, a mederben maradnak, ott ahol erős a sodrás. A fősodrásban sodródnak, lényegében átlagos sebességgel. Azok, akik bepréselik magukat a terem sarkába: félénkek és bizonytalanok. Azok, akik a terem közepe felé sodródnak: különcök és ostobák.

Ezek után tanulmányoznunk kell az időpontot, amikor a vendégek megérkeznek. Nyugodtan feltételezhetjük, hogy a jelentékeny emberek akkor érkeznek, amikor azt a legalkalmasabbnak tartják. Nem lesznek azok között, akik tíz perccel a party kezdete előtt érkeznek. Nem lesznek azok között sem, akik lihegve rohannak be a party vége felé... Nem akarnak belépni akkor, amikor még nincs elég ember, aki észrevegye megérkezésüket. De nem akarnak akkor sem érkezni, amikor más fontos emberek már továbbmentek a következő partyra. Ezért tehát legalább fél órával a party kezdete után és legalább egy órával a vége előtt érkeznek meg.

A számottevő emberek gyülekezése valójában nem tart sokáig. Csak azt akarják, hogy a többiek lássák őket, jelenlétük bizonyítékaképpen. Ennek végeztével megkezdődik a távozás és hamar be is fejeződik. A társadalmi tudományok kutatóinak mindenesetre nem szabad ezt az információt továbbadniuk, és a nagyközönség semmilyen körülmények között nem olvashatja el.

(Kép innen.)