Egy kis kiegészítés a Flow-témakörhöz.

Mely tényezők befolyásolják, hogy egy munka, feladat, tevékenység Flow-élménnyé tud alakulni vagy sem? Csíkszentmihályi Mihály szerint az alábbiak:

Világos célok

Megfelelő irányítás

Kellően nehéz, kihívást jelentő feladat

Megfelelő képességek (a cselekvő részéről)

Egyértelmű visszajelzések az érintettektől

Kevés vagy hiányzó zavaró körülmények

Kezünket a szívünkre téve valljuk be, hogy kevés (munka)hely van a világon, ahol mindezek az együtthatók folyamatosan és hiánytalanul rendelkezésre állnak a munkavégzéshez. Ha véletlenül vagy a szerencsének köszönhetően adottak a lehetőségek, még mindig közrejátszhatnak váratlan zavaró körülmények a feladat végrehajtóinak, vagy magának a cégnek az életében. Ugyanakkor, ha a tényezők többsége az idő túlnyomó részében adott, és a tevékenységért felelősöknek megvannak a képességeik a feladatok végrehajtására, kialakulhat a flow-ra épülő munkavégzés.

A világos célkitűzés sokszor az egyik legnehezebb feladat a folyamatosan változó körülmények között. Minden munkahelyen el kell tudni választani a fontos és kevésbé fontos feladatokat, valamint a sürgős és kevésbé sürgős tennivalókat. A legjobb az, ha sok fontos és sürgős feladat van, amely az idő szűkössége miatt hajtja előre a résztvevőket, és tudják, hogy fontos is a cél elérése szempontjából, amit tesznek. A kevésbé fontos vagy sürgős, de még értelmes feladatok is segítenek strukturálni a nagy hajrák közötti időt, mert teret engednek az elmélyülésnek.

Természetesen a legkevésbé az motiváló a célkitűzések közül, amelyek esetében tudjuk, hogy az irreleváns, érdektelen, vagy haszontalan, és még csak észre sem veszik, ha elkészül. Ugyanígy, ha valami fontos és hasznos tennivalóra nem jut elegendő idő, hogy kellően kimunkált eredményt érjünk el, annyira sürgős.

A célkitűzések rendszerében, ha a jelenlegi állapot felmérését követően látszik, hogy változásra van szükség, azonnal meg kell tudni határozni a kívánt állapotot – szűkös erőforrások, idő- és információhiány mellett is. Néha a lehetetlen megoldhatóbbnak bizonyul, mint egy tizes skálán 5-ről 6-ra lépni. Sok érintett ellene is feszül a változásnak, ilyenkor szokott a „Nagy Terv és Grandiózus Stratégia” az irodák átfestetésében és újrabútorozásában kimerülni. Itt lép be a megfelelő irányítás.

Vízió, stratégia és tervek nélküli vezető nem fog tudni jól delegálni, sem motiválni egy érintettet sem. Az irányítás két fő irányban is elcsúszhat: mindent maga akar intézni a vezető vagy mindent delegál, de túlkontrollál, vagy nem jelez vissza megfelelően. Önmagában egy kellően világos, motiválóan nehéz feladat nem lesz elég, ha nincs, aki hajtsa a csapatot és visszajelezzen számukra időről-időre, hogy jó irányba mennek-e még, vagy módosításokra van szükség. Úgy gondolom, az első három tényező valamelyikének hiányát nem tudja pótolni, ha elég rátermettek a végrehajtók, vagy kellően nehezek a feladatok.

Az első három együttható mind a saját céljainkat, mind munkahelyi feladatainkat illetően alapot képeznek, amelyre rárakódik aztán, hogy mindez csak frusztráló, lehetetlennek tűnő kihívásként tornyosul a felelősök előtt, ha nincsenek meg a képességek a végrehajtáshoz. A rendszeres, egyértelmű visszajelzések komplex rendszert alkotnak a rendszeres státusz-megbeszélésektől az elismerésig, kritikáig, módosító javaslatokig, akár prémiumig terjedően. Sokszor egy munkacsoport előtt kimondott pozitív visszajelzés nagyobb hatású, mint egy senki által sem tudott prémium kifizetése a jól teljesítő dolgozónak.

A zavaró körülmények felmerülhetnek a feladat végrehajtóinak magán- és munkahelyi életében is, és azt hiszem, szinte nincs is olyan ideális állapot, amelyben ne lennének ilyenek. A legjobb érzés, amikor ezek ellenére úrrá tudunk lenni a helyzeten és jól tudunk teljesíteni. Van, akit egy egész kis nehézség is kibillent az egyensúlyból, van, akire meg lehet sokat terhelni. Ideális esetben a munkacsoport egyes tagjainak adottságai, tapasztalatai, körülményei stb. egymást kiegyensúlyozzák, kiegészítik, és valaki mindig tud lépni, ha az egyik vagy másik résztvevő átmenetileg zavaró körülmények hatása alá kerül.

(Csíkszentmihályi Mihály 1934. szeptember 29-én született Fiumében, amely akkor Olaszország része volt, ma Horvátország területén található (Rijeka). A magyar származású pszichológus és egyetemi tanár szakterülete a fejlődés- és nevelés-lélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás. Híres elméletének hívószavát „flow”-nak nevezte el valamikor az 1990-es évek elején; ilyen rövid és frappáns elnevezést más nyelven azóta sem sikerült produkálni a fordítóknak. Ahogy könyvében is írja, az ókori kínai taoista bölcsek a „jü” kifejezéssel írták le ezt a tudatállapotot, másképpen a megfelelő, tao szerinti létezésformát, szó szerint: lebegést. Csíkszentmihályi Mihály elmélete szerint, a flow egy olyan állapot, amelyben az ember teljesen el tud mélyülni abban a tevékenységben, amit éppen csinál. A kontroll és fókuszáltság érzésével együtt a mindennapi gondok háttérbe szorulnak.)