Könyveim (bár azt sem tudják, hogy élek)
éppolyan részeim, akár az arcom,
e szürke szemek, e szürke halánték,
mit hasztalan fürkészek a tükörben
s homorú tenyérrel tapogatok.
Érthető, hogy keserűn gondolok rá:
a leginkább énrám valló szavak
e lapokon állnak, mik azt se tudják
ki vagyok én, s nem abban amit írtam.
De jól van így. A holtak hangja mond ki
engem már mindörökre.
(Jorge Luis Borges)
