Részlet Alexander Brody: Hét évtized illatai c. könyvéből (Helikon, 2009)
„Két olyan férfit ismertem eddig, aki élete minden pillanatában úriember maradt. Az egyik az édesapám volt, a másik a fiam. Éveken keresztül napról-napra, a legkülönbözőbb helyzetekben figyelhettem meg őket. Az apámat gazdagon és szegényen, főnökként és alkalmazottként, boldognak és szomorúnak is láttam. De sohasem tett vagy mondott olyasmit, ami nem illik egy úriemberhez.
A fiamat óvodáskorától egészen egyetemi éveinek végéig követhettem. Most, hogy elérkezett számára a munkavállalás ideje, figyelem, hátha találok valamit, ami nem illik egy gentlemanhez. Eddig nem jártam sikerrel. Sandy, ugyanúgy, mint édesapám, mindenkivel udvarias, mindenkihez kedves. És nemhogy nem mond, de nem is gondol rosszat senkiről.
Biztosan úgy vélik, hogy egy ilyen emberre nagy csalódások várnak. Kihasználják majd, fájdalmat okoznak neki. Mostanáig nem történt ilyen, ahogy édesapámmal sem. Neki az volt a meggyőződése, hogy az úriember többet ad az életben, mint amit elvár és kap. Az angol író Geoffrey Madan jelentette ki, hogy majdnem minden megbocsátható egy embernek, hogy ha rendelkezik a gentleman alapjában véve lényegtelen tulajdonságaival.
Mert ki is a gentleman? Olyan ember, aki mindenkivel udvarias és szívélyes, nem csupán azokkal, akik hasznára lehetnek. Ügyel saját felelősségeire, és nem a másokéval foglalkozik. Aki többet ad magából, mint amit embertársaitól vár. Aki becsületesen és jókedvvel közelít mindenkihez. Ezek az én elvárásaim, sajnos, jómagam sem mindig tudok eleget tenni nekik.
De mi köze mindennek az illatokhoz? Meggyőződésem, hogy egy gentleman különleges illatot áraszt, amit azonnal megérzek, mihelyst a közelébe lépek. Ezt nem a ruhája, a kölnije, a szivarja ontja. A jóindulat aromája sugárzik belőle, a közvetlenség, amellyel mindenkit megajándékoz a környezetében. Ahogy az apám és a fiam.”
