„Megcsap a hársfák illata,
s érzem, hogy jó nyomon vagyok, új vadászmezőn,
mint a beszáradt lekvár, léptem ruganyos, orrcimpám
kitágult, vígan skálázik: a kerítés mögött rózsa
mély illata asszonyosan alt, a hársfa szoprán,
s szinte brummog az üres telken a dudva, e
hármashangzattal búcsúzom a kanyartól.”
Csukás István
