Egyszer olyan forgatókönyveket fogok írni, mint amilyeneken pl. az Ocean's sorozat alapul. Különleges emberek, szép ruhákban, vonzó tájakon, izgalmas dolgokat csinálnak. Közben kiszállunk a hétköznapokból. A színészeknek is ajándék, jutalomjáték. Valami szép és színes, sok pénzért. És izgalmasabb karaktereket alakítanak, mint amilyenek ők maguk valójában. Tehát közben ők is kiszállnak a hétköznapokból.

Csilingelnek a pénztárgépek, ha Clooney és Pitt összeállnak rosszfiút játszani. Sármos rosszfiút, akik igazán jó projektmenedzserek. Receptjük: végy egy nagyszabású, lehetetlennek tűnő tervet, dolgozd ki fő vonalakban, találd ki, hogy kikkel tudnád megvalósítani és hogy lehetne meggyőzni őket a részvételre, szerezz rá pénzt, dolgozd ki a csapatoddal a részleteket, használd a tudásukat a tervezésben és a megvalósításban is, tartsd fenn az érdeklődésüket és a motivációjukat, csináld végig a tervet, folyamatosan legyél résen: korrigálj, ha valami gigszer adódik, majd arasd le a babérokat. Jobb továbbképzés ez, mint bármelyik egyetem.

Hőseinknek még a párjaik sem csak díszlet-cicababák, hanem karakteres, csinos nők, akik társak a balhéban, vagy éppen izgalmas párbaj-ellenfelek, akik persze a végén belátják, hogy uruk oldalán a helyük.

Szeretjük a sármos és sikeres pasikat? Nagyon, mert keveset látunk belőlük az irodákban, a villamoson és a házibulikban.

Szeretjük a talpraesett és szexi nőket? Nagyon, mert szeretnénk magunkat is ilyeneknek látni.

Szeretjük a lehetetlennek tűnő, borzongatóan izgalmas kihívásokat? Nagyon, mert nem sok ilyenben van részünk.

Szeretjük a szép tájakat, az elegáns hoteleket és éttermeket, a jól szabott ruhákat vagy a dögös kocsikat. Szívesen elképzeljük, hogy mi vagyunk ott és mi éljük át ezeket az élményeket. Mi élünk szabadon, mint a madár, és kaszáljuk le a nagy balhéval a nagy lóvét.

Különben is egy pöffeszkedő milliárdos kaszinójából lopni nem is bűn, neki nem fáj, nem hiányzik valójában az a pénz. Nem olyan, mint nyugdíjas néniktől ellopni a hó végén a kajapénzt.

Pedig a profi bűnözők valójában nem ilyen jó arcok, stílusos rosszfiúk nagy projektekkel és elegáns ellenfelekkel, szexi kasszafúró barátnőkkel. Valójában általában agresszív pszichopaták, lélektelen szemétládák, akik bárkin bármikor átgázolnak, ha az érdekeik úgy kívánják.

Fekete vagy szürke eredetű pénzüket beforgatják legális vagy féllegális üzletekbe, de valójában sosem tudják, hogy megérik-e a következő napot. Nem bíznak igazán senkiben, nincsenek fix csapatok és bázisok hosszú távon.

Legfeljebb „karrierjük” végén vonulnak vissza szép tájakra, hogy feltűnés nélkül, kevéssé jól öltözötten, némileg átplasztikázott arccal reménykedjenek abban, hogy senki nem ismeri fel, leplezi le, és/ vagy öleti meg őket a nagy „rablások és átverések” után érzett bosszúszomja miatt.

Ettől függetlenül a film jó, a sztori jó, a karakterek ötletesek, az adrenalin jön, szurkolunk nekik és várjuk a folytatást. Eltekintünk a mindennapoktól való nagyszabású eltéréstől. Akarjuk az illúziót.

Mondom, hogy ilyen forgatókönyveket akarok én is írni.

Működik.