„Azt sem tudom persze, hogy normális ember vagyok-e. Általában inkább csak gyáva vagyok, mint a legtöbb ember. Nem mentegetőzöm, mert nem szégyellek semmit a világon. Nincsenek bűneim. Ember vagyok, civilizált ember, s szerencsétlen vagyok. Emelt fővel bevallanám neked, ha ez a nő, ez a roncs, szexuális érdeklődést keltett volna bennem. Ismerem az erotika dzsungelét, nem félek tőle. Vannak férfiak, akik fél lábú nőket szeretnek vagy kopaszokat. Mindent megértek, nem valami különös bölcsességből, csak a szegénység tapasztalataiból s szomorú alázatból. Oly szegények vagyunk, mind, ezen a területen is. Beérjük gyakran a moslékkal. De ez a nő csak úgy vonzott, mint ahogy néha bonctermekbe járok el vagy fogdákba. Az a mesterségem, hogy az embert figyeljem, s följegyezzem, amit megtudok róla. Az ember, minden állapotában.”

Márai Sándor: Teddy (in: Bolhapiac)