„John Polidori felébredt törékeny, könnyen széthulló álmából. Visszatért a félálmot az ébrenléttől elválasztó ködös határról. Átlépte azt a küszöböt, amelyen túl a vágyak kézzelfoghatóan anyagszerűekké válnak, míg a való csupán halvány bizonytalanság. A titkár, az érzékelések és álomképek e különös elegye folytán, két dologban volt bizonyos. Az első, hogy az éjszaka során, mielőtt elaludt volna, elejétől végéig megírt egy elbeszélést, amelynek tartalmára nem emlékezett világosan, bár a cáfolhatatlan bizonyíték – elegendő volt kinyitnia a szemét -, hogy a kéziratlapok ott fekszenek az asztalon, megnyugtatta. A másik, hogy szörnyű lidércnyomása volt egy levél miatt, amelynek vérfagyasztó tartalmára viszont tisztán emlékezett. Rossz álom. Semmi más. S mindkettőt mélységes örömmel vette tudomásul.”

Federico Andahazi-Kasnya