Minden tavasszal eljön az a pillanat, hogy nem bírom tovább, és felforgatom a lakást. A tavaszi nagytakarítás jó ürügy, hogy tisztára mossam a lelkemet az otthonomat. Ez a napos, de hűvös hétvége ideálisnak tűnik az önbüntetésre „takarítás” ürügyén. Múlt hétvégén meg nem tudtam volna maradni a szobában abban a szép időben, enyhén szürreális is volt, hogy én egy rövidujjúban, szoknyácskában lófrálok márciusban. Korábbi években május előtt nem nagyon jött ilyen ihlet, elég fázós vagyok...
Természetesen, az XX kromoszóma kötelez, és át is kell rendezni a terepet, sopánkodni az elavult függönyökön/terítőkön/csempén stb., mikor mihez van kedvem. Most már el kell menni az IKEÁ-ba/KIKÁ-ba/WAMP-ra/barkácsboltba stb., mert így_nem_lehet_élni. Ez egy kupleráj, és különben is.
Isten áldja, aki feltalálta a mosható tapétát, mert így nem kell feltétlenül minden évben újrafesteni a lakást! Viszont a franc essen azokba, akik a háztartási gépeket és a konyha/fürdőszoba-bútorokat ennyi (lemosandó) ajtóval, fogantyúval, üveglappal és illesztéssel tervezik és készítik: lehetetlen pár év használat után formába hozni ezeket. Mindig van egy kis koszcsík, meg felmállás, kikopás, karc valahol. Még szerencse, hogy távol áll tőlem a maximalizmus, főleg a takarítás terén.
Van ennél undokabb házimunka? Számomra biztos nincs, és igen rövid ideig lehet az eredményét élvezni, ez külön a szinte felesleges kategóriába taszítja a takarítást, mint olyat... Viszont újabban nem utálok annyira vasalni, ez is eredmény. Ilyen naaaagy takarítások után van bőven függöny, terítő és ágynemű, amit vasalni kell, zene- vagy filmhallgatás közben „szódával elmegy”. Megállapítottam, hogy Manu Chao-ra takarítok a legkönnyebben. Nektek is bejön a francia-spanyol-angol hablaty mulatós, amit nyomnak?
Jövőre biztos profi segítséget hívok, mert az egész napos súrolás és sikálás után sem jutottam a végére: a konyha is csak 60%-os kb., a fürdőben meg még csak a szennyeshalmok csökkentek, illetve mindenhol akadt selejteznivaló.
Miután az egész családom a „jó lesz még valamire”, a „ne dobjuk ki, drága pénzért vettük” és a „ezt még xy-tól kaptuk/örököltük, nem lehet kiselejtezni” Univerzumában él, és őrülten selejtezek. Utálom a zsúfoltságot, a csecsebecséket, a semmire sem jó-össze nem illő, ajándékba kapott felesleges dolgokat, így aztán folyamatosan fogynak a holmijaim. Emiatt aztán könnyebben megy a takarítás, de nem kedveltem meg e tevékenységet így sem. És most tánc!
