Moreno tenyérbemászóan arrogáns volt, fürdőkbe járt ultizni, sakkozni, és pletykálni. Méretre csináltatott öltönyben járt, és körülbelül 25 évesen határozta el, hogy nyugdíjba megy, amikor az apja meghalt és ráhagyta vagyonát. Így a napjait a spanyol bajnokság mérkőzései töltötték ki a továbbiakban - munka helyett. Bár nem szorult rá, munkahelyéhez ragaszkodott, hogy megnyugtassa magát: a társadalom számára hasznos a léte. Elkötelezett sportelemzővé nőtte ki magát, beleásta magát a játékosok stílusába, életrajzába, a meccsek hátterébe, így a főnöke is hamar belátta, hogy jobb, ha nem bíz rá semmit, úgysem lesz befejezve. Feleségét apja halála után ismerte meg: a lány félénekes és félprostituált volt, azaz folytatta az egyetemet is, amit 8 éve elkezdett, de két öngyilkossági kísérlet és a megélhetési kurválkodás mellett nem igazán haladt a tanulmányaival. Mondjuk, legalább énekelt egy underground zenekarban. Moreno a kártyaklubban ismerte meg, ahol a lány árulta magát egy szebb jövő reményében. A szebb jövő Moreno háromrészes öltönyében érkezett el számára, amely vonzalom a prostitúciónál jóval gyümölcsözőbbnek bizonyult. Mégiscsak könnyebb egy gazdag, kéjenc alkoholistával nyűglődni, mint többel. Néhányszor voltunk együtt fürdőben velük, ahová bérlete volt a pasasnak, és zenés szórakozóhelyeken, de megállapítottam, hogy nagyon kétségbeesettnek kellene lenni, hogy hosszú távon szóba tudjunk állni velük... és hát, akkoriban elég kétségbeesettek voltunk.