Az egyik nap még nyár volt, minden este tele reménnyel. A következő nap már tél volt, és ki sem akartad nyitni többet a szemed. Minden egyforma lett. Egyforma érdektelen. Minden felesleges vagy érdektelen lett. Megtanultál ájultan aludni, a nap nagy részében, mindig kábán, sosem igazán fáradtan, de álomtalanul.

Úgy figyelted magad körül az életet, mint ahogy egy meleg, fűtött, csendes kávézó üvegportálján néz kifelé az ember a kávéját iszogatva, csendesen. Nézted a zajos, izgága, jövő-menő emberáradatot, forgalmat és időjárási viszontagságokat, de nem voltál részese. Csak figyelted. Elméd csendes volt, a gondolatok befelé kunkorodtak. Minden távoli lett. Egyforma távoli.

És minden egyre lassabb lett. Egyre kevesebb információ, élmény és jelzés szűrődött át a külvilágból. Nem kerested az interakciót, mások is egyre inkább távolodtak. Néha egy-egy érdeklődő, számonkérő, esdeklő vagy türelmetlen hang ütötte meg a füledet, de nem törődtél egyikkel sem. Elcsendesedtek vagy elhaltak. Csend lett. Egyforma csend mindenhol.

Néha feltámadtál, minden nap más időpontban keltél, mást reggeliztél és más útvonalon mentél munkába meg haza. Mégsem változott semmi. Minden maradt idegen, távoli, tompán érdektelen, csendes és nyugodt. Túl nyugodt.

Nem voltál szomorú, csak elfelejtettél mosolyogni. Nem sírtál, ha jól emlékszem. Csak nem hiányzott senki és semmi az életedből, és te sem hiányoztál sehonnan. Nem zaklatott fel semmi, nem zavartál meg senkit, de nem is aggódál senkiért, hogy hova is tűnt. Néha beteg voltál, ilyenkor még többet aludtál és még kevesebbet éreztél.

Nem emlékszel ízekre, illatokra és élményekre? Nincsenek meg benned beszélgetések töredékei, nagy pillanatok és emlékezetes együttlétek? Mintha elhaltak volna az érzékelőid, nem? Megkóstoltál ételt és italt, de egybemosódtak az ízek. Úgy léteztél körülbelül, mint a kissé kifakult léggömb, amelyet egy jóságos kéz még egy piros korláthoz kötözött a madzagjával. De csak ez a vékony madzag tartott a realitás talaján abban az időben.

Néha beszéltünk, néha hallgattunk. Mindenki szólt pár szót magáról. Akkor fogtam fel, hogy gazdag vagy. Mármint értékes, nem vagyonos. Két-három emberre való kincsed is akad, ha körülnézel.

És nem az a baj, hogy nem szeretsz, hogy nem szeret senki, hogy nem vagy fontos, vagy hasznos. Ép vagy, egészséges, erős és gazdag. Csak rohadtul, de nagyon önző.