„A kagyló tudja jól: a test keret. Ha szétfeszíted, titka szinte semmi.

Ha másra vágysz, mélyebbre kell merülni.”

Karafiáth Orsolya

(Kép innen.)

„Kontárok vagyunk. Lajhár fantáziánk lekushad a valóság észveszejtő változatai előtt.”

Márai Sándor

„Csak figyelek, érzékelem, hogy vagyok, hogy vagyok valahol, és ez már nem jelent otthonosságot. Lenni, otthon lenni természetes állapot: aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol.”

Grecsó Krisztián

„Az életstílus és az őszinteség közötti szoros kapcsolatra figyelve, ha valakinek eléggé egyszerű a stílusa ahhoz, hogy ne legyen szüksége egójának fölösleges hizlalására, már önmagában ez a tény is csodákat tesz integritására nézve.”

Marsha Sinetar

(Fotó innen.)

Mert szeretem...

Jand blag

Nem minden jogász mérgeskígyó

Bojtárok

Utazós

Kívül tágasabb

Repül a varázsszőnyeg

Világutazó

Divat

Lovefashion

Vogue

Numero

Kingdom of Style

Net-a-porter

Kendi everyday

What is James wearing?

Japanese streets

Kütyü és bigyó

Designpumpa

Gizmodiva

Lakberendezés, belsőépítészet, design

Artinterior

Trendguide

Beautiful Life

Colossal

Deviant Art

Szépség, egészség

Neszeszer

Szépségek kicsiny blogja

Urban Eve

Gasztro

Pocak Panna

Két cica konyhája

Dallacucina

Dekor és mentha

Otthon, kert

Kapanyél

Ágy, asztal, tévé

Fun

English Russia

Stipistop

Heltai Jenő: Papagáj

Van egy beszédes, tarka papagájom,

Zöld, lila, sárga indiai álom,

Dús hindu erdők pesti ivadéka,

Madárba ojtott kis szanszkrit poéta.

Van palotája, álezüst kalitja.

Tud magyarul is (borbélyom tanítja).

De szó, mi szó: nem önt szavába lelket.

Színész. Utánoz. Súgónak felelget.

Kezemre száll. Kilop belőle mindent.

A félszemével gyakran rámtekintget,

Mint hogyha Delhi istenadta barma

Sötét agyamban olvasni akarna.

Olvasni azt a sánta, suta verset,

A belefojtott vágyat és keservet,

Amely fölsír a megkínzott papíron...

Ó, gyönyörű vers, soha meg nem írom!

Ő is dalolna rímet rímre ríva,

Segítsetek rajt' Bráhma, Visnu, Síva.

Ó, valamennyi indiai isten,

Két papagájon egyszerre segítsen!

Mi fűti? Abból semmit el nem árul.

Tán álmodik csak messzi Indiákrul,

Szegény emigráns! Papagáj-fölötti

Leküzdhetetlen, bősz honvágya gyötri.

Mint hogyha űznék böjtölő fakírok,

Az asztalomra rárepül, ha írok,

Toppant, fütyöl, zúg, mint parányi bomba

És belekukkant nyers kéziratomba.

Tintás sorok közt mérgesen ha cirkált,

Maga mögött nem hagy, csak irka-firkát.

De belenyugszok, tépegesse, rágja!

A papagájnak jó a kritikája.

Hamar megúnja, nem sokáig olvas,

Mert szíve fáj és Indiákra szomjas.

S a kék Gangeszre emlékezve vissza,

A tollamból a kék tintát kiissza.

"Ha valami nem racionális, abból nem következik, hogy irracionális. Aki a virág szirmait tépdesi, az sem a tiszta racionalitás útján jár. Azonban meglehet, hogy az ő eljárása mégsem tekinthető irracionálisnak. A sziromtépkedés során szert tehet olyan ismeretekre, amelyek az őt körülvevő világ valamiféle tényleges igazságát világítjk meg számára. Egy olyan igazságot, amelyhez a tiszta ész, a puszta racionalitás eszközeivel nem tudott volna eljutni."

(Mérő László)

"Az életben mindig érkezik figyelmeztetés a megfelelő időben. (...) Amikor több út kínálkozik, ott mindig megállít az élet, hogy nézzünk körül. A kérdés csak az, észrevesszük-e, hogy egy stoptábla előtt állunk? Ha igen, akkor kezünkben a döntés, és mindig választhatjuk a jó utat."

(Esther Mars)