Closer (Közelebb)
Tavasz, Nyár, Ősz, Tél és Tavasz
My Blueberry Nights (A távolság íze)
Love Actually (Igazából szerelem)
Zorba
Amores perros (Korcs szerelmek)
Vicky, Christina, Barcelona
Lost in Translation (Elveszett jelentés)
Volver
Underground
Phone Booth (A fülke)
High Fidelity (Pop, csajok stb.)
Maléna
The Terminal (A terminál)
American Beauty (Amerikai szépség)
„Sokkal türelmesebb vagyok másokkal, mint saját magammal szemben, és sokkal könnyebben elő tudom hozni a jót másokból, mint magamból. Olyan vagyok, mint az a csiszolópapír a gyufásdoboz oldalán. De nem bánom, nem érzem, hogy ez nekem rossz lenne. Inkább legyek elsőrangú gyufásdoboz, mint másodrangú gyufa.”
(Murakami Haruki)
„Türelem az, amikor megengedjük valakinek, hogy ne legyen tökéletes.”
(G. Chapman)
...avagy a valódi élet mímelés és motoszkálás helyett, Carl R. Rogers gondolatai alapján.
(Carl R. Rogers (1902-1987) amerikai pszichológus, a kliensközpontú vagy humanisztikus pszichoterápia úttörője. Elismert kutató, klinikus és tanár. A Személyiség születése c. könyve 1961-ben jelent meg először, és több milliós példányszámban kelt el. Közel 20 könyv és több száz cikk fűződik nevéhez, mindent megtett a pszichoterápia emberközpontú és elfogadó megközelítésének elfogadtatásáért.)
„Sokkal hatékonyabbnak érzem magam, amikor képes vagyok elfogadóan figyelni a belső hangomra és saját magam lehetek.”
„Más személyekhez fűződő kapcsolataimban hosszútávon semmiképpen nem használ, ha másnak mutatom magam, mint aki valójában vagyok.”
„Megengedem magamnak, hogy az legyek, aki vagyok, elismerve, hogy bizonyos esetekben nem úgy funkcionálok, mint ahogy szeretném.”
„Nem tudok elmozdulni arról a pontról, ahol vagyok, abból az önmagamból, ha nem fogadom el azt, ahol és ami éppen vagyok.”
„Ha önmagamat adom, a kapcsolataim valódivá válnak, teli élettel, érzelemmel és értelemmel. Majd ezek a kapcsolatok változni kezdenek, nem maradnak statikusak.”
„Megengedem magamnak, hogy más is az legyen, aki, megpróbálom őt minden erőmmel megérteni. A megértés kockázattal jár, mert esetleg nem tetszik, amit látok, érzek, értek belőle.”
„Ha megértem mások érzéseit, az képessé tesz arra, hogy ugyanezen érzéseket magamban is elfogadjam. És megint azon kaphatom magamat, hogy kapcsolataim változni kezdenek.”
„Keresnem kell a csatornákat, amelyeken keresztül képes vagyok másokkal kommunikálni. A legkézenfekvőbb a beszéd, de intimebb kapcsolatokban természetesen az érintés is megjelenik.”
„Minél nyitottabb vagyok a saját magammal és a környezetemmel kapcsolatos realitásokra, annál kevésbé vágyom „megjavítani”, megváltoztatni azt.”
„Az átélt élményeim megbízhatóak. Ha valamiről úgy érzem, értékes és érdemes végigcsinálni, akkor azt valóban érdemes végigcsinálni. Nem csak az intellektusom hagyhat jóvá valamit.”
„Sosem bántam meg, hogy olyan irányokba indultam el, amelyekről csak „éreztem”, hogy helyesek, racionálisan nem tudtam őket alátámasztani, és sokszor magányosnak, vagy különcnek éreztem magam utamon.”
„Megtanultam megbecsülni azokat a kósza gondolatokat, amelyek időről időre átszaladnak az agyamon, és amelyekről valahogy érzem, hogy fontosak. Ezek vezettek a legjobb területekre.”
„Mások rólam alkotott véleménye és értékítélete nem nyújt segítséget számomra. Bár odafigyelek rájuk, sosem lehetnek iránymutatóak. Ezt nehéz volt megtanulnom. Csak én tudom, hogy amit csinálok, becsületesen csinálom, őszinte szándékkal, nyitottan és követhetően.”
„Számomra az az igaz, amit megtapasztalok. Még a saját gondolataimnak és feltevéseimnek sem lehet olyan meggyőző ereje, mint annak, amit megtapasztalok.”
„Nagy örömöt ad, amikor felfedezem a rendet, rendszert a gondolataimban, tapasztalataimban. Ezek segítenek az ehhez hasonló alapelveimet is megfogalmazni. Azért foglalkozom kutatással és elméletek felállításával, hogy kielégítsem a rend és értehetőség iránti szubjektív igényemet.”
„A tudományos kutatás egyre mélyebben érint és egyre többet jelent számomra. A terápia olyan élmény, amelyben a legszubjektívebb értelemben saját magam lehetek. A kutatás ezzel szemben olyan tapasztalat, amelyben távolságot tarthatok mindettől, és objektívan megfigyelhetem ezt a mély és szubjektív élményt és használhatom a tudomány összes módszerét, hogy kiderüljön: becsaptam-e önmagamat elméletem megalkotásakor.”
„A tények a barátaink. Közelebb kerülni az igazsághoz soha nem lehet bántó, veszélyes vagy kiábrándító. A tudás sokszor fájdalmas átrendezését nevezhetjük csak igazán tanulásnak.”
„Ami a legmélyebben személyes, az egyben a legáltalánosabb is. Ez a felismerésem segített abban, hogy megértsem a képzőművészeket és a költőket, akik elegendő bátorsággal rendelkeznek ahhoz, hogy a legmélyebben egyedit kifejezzék önmagukról és közzétegyék azt.”
„Nagyon is tudatában vagyok annak, hogy az ember viselkedése - védekezésből, tudatlanségból, félelemből - lehet gonosz, destruktív, éretlen, regresszív, antiszociális, vagy másokat bántó. De az emberek irányultsága alapvetően pozitív.”
„Minél jobban megértünk és elfogadunk valakit, annál inkább sikerül megválnia azoktól a hamis viselkedésmódoktól, amelyek korábban az élettel való kapcsolatát jelentették, és képes elmozdulni egy olyan irányba, amely valamilyen szempontból pozitívnak tekinthető.”
„Az élet egy konstans változó folyamat, amelyben semmi sem állandó. Ez lenyűgöző és ijesztő, de nincs biztos pont. Amikor egy fejlődési folyamat része vagyok, nem támaszkodhatok semmilyen rendszerbe, vagy megváltoztathatlan alapelvekbe. Mindig a valamivé válás folyamatában vagyunk.”
„Nincs egy adott filozófia, hitelv, rendszer vagy elmélet, amelyet ajánlanék, hogy eszerint éljenek. Csak a saját élményeim pillanatnyi értelmezése szerint vagyok képes belső szabadságomban élni és mindenki másnak megadom ezt a szabadságot, hogy kifejlessze a saját belső szabadságát és azon keresztül képes legyen értelmet adni saját tapasztalatainak.”
Folyt. köv!
Fight Club (Harcosok klubja)
American Pyscho
Memento
Seven (Hetedik)
Donnie Darko
Kontroll
American Beauty (Az amerikai szépség)
The Saw (Fűrész)
Crank
Resident Evil (A kaptár)
The Matrix (Mátrix)
12 Monkeys (Tizenkét majom)
Nightwatch (Éjszakai őrség)
A Nyomozó
The Silence of the Lambs (A bárányok hallgatnak)
„Az alkotó tevékenységem nagymértékben valami olyantól függ, amit még nem tudok, és amit még nem csináltam.”
(Max Weber)
Kedves barátaim és üzletfeleim (via Micimackó), amint látható, egy kis ráncfelvarráson esett át a blog. Új év - új kihívások. Ez még nem a végleges, de az irányt kijelöltük.
Köszönöm Ata segítségét a re-designban és mindenkinek a rengeteg bíztatást, amit tavaly kaptam. Igyekszem megszolgálni a bizalmat, és még több saját tartalmat generálni a szórakoztatásotokra és persze okulásotokra.
Továbbra is lesznek elgondolkodtató idézetek, olvasmányélmények, sorozatok, gondolatok és ajánlók. Nyitott szemmel járok és referálok a világról, megmutatom, ami érdekel, ami feldobott vagy inspirált.
Idén már gőzerővel írok, olvasok, tanulok és játszom. Játszom, hogy élek, nem pedig csak dolgozom.
Ti is tegyétek ezt, sikeres és boldog új évet mindenkinek!
„Semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.”
(Filippi 2,3)
Egyszer olyan forgatókönyveket fogok írni, mint amilyeneken pl. az Ocean's sorozat alapul. Különleges emberek, szép ruhákban, vonzó tájakon, izgalmas dolgokat csinálnak. Közben kiszállunk a hétköznapokból. A színészeknek is ajándék, jutalomjáték. Valami szép és színes, sok pénzért. És izgalmasabb karaktereket alakítanak, mint amilyenek ők maguk valójában. Tehát közben ők is kiszállnak a hétköznapokból.
Csilingelnek a pénztárgépek, ha Clooney és Pitt összeállnak rosszfiút játszani. Sármos rosszfiút, akik igazán jó projektmenedzserek. Receptjük: végy egy nagyszabású, lehetetlennek tűnő tervet, dolgozd ki fő vonalakban, találd ki, hogy kikkel tudnád megvalósítani és hogy lehetne meggyőzni őket a részvételre, szerezz rá pénzt, dolgozd ki a csapatoddal a részleteket, használd a tudásukat a tervezésben és a megvalósításban is, tartsd fenn az érdeklődésüket és a motivációjukat, csináld végig a tervet, folyamatosan legyél résen: korrigálj, ha valami gigszer adódik, majd arasd le a babérokat. Jobb továbbképzés ez, mint bármelyik egyetem.
Hőseinknek még a párjaik sem csak díszlet-cicababák, hanem karakteres, csinos nők, akik társak a balhéban, vagy éppen izgalmas párbaj-ellenfelek, akik persze a végén belátják, hogy uruk oldalán a helyük.
Szeretjük a sármos és sikeres pasikat? Nagyon, mert keveset látunk belőlük az irodákban, a villamoson és a házibulikban.
Szeretjük a talpraesett és szexi nőket? Nagyon, mert szeretnénk magunkat is ilyeneknek látni.
Szeretjük a lehetetlennek tűnő, borzongatóan izgalmas kihívásokat? Nagyon, mert nem sok ilyenben van részünk.
Szeretjük a szép tájakat, az elegáns hoteleket és éttermeket, a jól szabott ruhákat vagy a dögös kocsikat. Szívesen elképzeljük, hogy mi vagyunk ott és mi éljük át ezeket az élményeket. Mi élünk szabadon, mint a madár, és kaszáljuk le a nagy balhéval a nagy lóvét.
Különben is egy pöffeszkedő milliárdos kaszinójából lopni nem is bűn, neki nem fáj, nem hiányzik valójában az a pénz. Nem olyan, mint nyugdíjas néniktől ellopni a hó végén a kajapénzt.
Pedig a profi bűnözők valójában nem ilyen jó arcok, stílusos rosszfiúk nagy projektekkel és elegáns ellenfelekkel, szexi kasszafúró barátnőkkel. Valójában általában agresszív pszichopaták, lélektelen szemétládák, akik bárkin bármikor átgázolnak, ha az érdekeik úgy kívánják.
Fekete vagy szürke eredetű pénzüket beforgatják legális vagy féllegális üzletekbe, de valójában sosem tudják, hogy megérik-e a következő napot. Nem bíznak igazán senkiben, nincsenek fix csapatok és bázisok hosszú távon.
Legfeljebb „karrierjük” végén vonulnak vissza szép tájakra, hogy feltűnés nélkül, kevéssé jól öltözötten, némileg átplasztikázott arccal reménykedjenek abban, hogy senki nem ismeri fel, leplezi le, és/ vagy öleti meg őket a nagy „rablások és átverések” után érzett bosszúszomja miatt.
Ettől függetlenül a film jó, a sztori jó, a karakterek ötletesek, az adrenalin jön, szurkolunk nekik és várjuk a folytatást. Eltekintünk a mindennapoktól való nagyszabású eltéréstől. Akarjuk az illúziót.
Mondom, hogy ilyen forgatókönyveket akarok én is írni.
Működik.
