„Mindenki az emberiséget akarja megváltoztatni, senki se önmagát.”
 

Lev Tolsztoj

„Sokat foglalkozunk az igazságosság kérdésével. Tanárok, kormányok, ügyvédek, politikusok, papok, mindenki igazságot követel. Pedig az igazság az, hogy nem igazságos világban élünk. Az élet nem igazságos, soha nem is lesz az. … Az élet semmivel sem tartozik nekünk. Mégis mindnyájan úgy teszünk, mintha születésünk előtt megállapodást írtunk volna alá, amely becsületes elbánást biztosít számunkra. Amikor rosszul mennek a dolgok, rengeteg időt és energiát pazarolunk arra, hogy háborgunk a minket ért igazságtalanság miatt. … Ennél is rosszabb, ha az igazságtalanságot kibúvóként használjuk: 'Mi értelme próbálkozni, ha az élet nem más, mint balszerencsék sorozata?' Vagyis a velünk történt bajok miatt siránkozunk, az időveszteséggel és tétlenséggel tetézve a gondokat. Ezzel feladjuk a harcot. Az igazság létezésérúl szóló mítosz legyőzhető, ha elfogadjuk, hogy igazságosság, mint olyan, nem létezik. Az igazság, akár a szépség, a szemlélőtől függ, ő dönti el, hogy jelen van vagy nincs.”

Michael LeBoeuf

(A kép lelőhelye.)

Mostanában sok a divat-ihlet? Kellett nekem mindenféle outleteket felkeresni... Táskagondjaim vannak. Ránézek a meglévő darabokra és nincs kedvem hordani őket. A kivételt egy struccbőr alkotás képezi, Náray csodadoktortól. Jelen esetben azonban innen jött a kísértés: bagspurse.com! Nincs a net-a-porter-en érdemi találat, megyek rídogálni. Ja, az idei évben állítólag megint a struccbőr lesz a divat.

„A boldogság az, tudják, amikor sugárzik az emberről az érzés, hogy jól van. A boldogság üt. De ez egy hosszú folyamat, amíg a titokból, elhallgatásból őszinteség lesz, és lassan szembenézek mindazzal, ami fáj. Ez aztán hatással lesz az egész életemre, és akkor eljön az az időszak, amikor nemcsak látszatember leszek, hanem hiszek majd önmagamban, tehát lesz önbizalmam. Vagyis a boldogtalanságot kockáztatják mindazok, akik az elhallgatást választják, és így nevelik fel a következő generáció tagjait.”

Csernus Imre

(Kép meg innen jött.)

„Palermo, bellissimo, te legszebb! Mintegy gőzben, erjed, a hegyek sárga párája alatt terül el a nagy test, s a forró csendben hallani szívdobogását. Afrika előkertje ez már, mutatvány a nagy készletből, a kiválogatott minőség, a primőr. Utána üde és szagos íz marad az emlékezetben, mintha az ősgyümölcsöt ízlelted volna, a legízletesebbet, amely kissé veszedelmes és tilos.”

Márai Sándor

(Kép a panoramio-ról.)

Egy tradicionális dél-olasz család életképeire épít a Dolce & Gabbana a 2012. évi tavaszi kampányában. Madonna után egy újabb olasz származású, szépkorú dizőz áll az olasz tervezők kampányának élére, Belucci személyében. A másodhegedűs: Bianca Balti, a karmester: Giampaolo Sgura fotós. Az az érzésem, hogy Monica Belucci Malena-ban megismert finom vonású mamma-jára építik a fotósorozatot, bár, van benne valami Lollobrigidás közönségesség is. Íme a bizonyítékok.

  (Kép innen.)

„Úgyse hiszi senki el magának, hogy amit lát,

az tényleg van, hanem várja,

hogy a valódi látványt jelző kürtszó felharsan.”

Kispál és a Borz

1. Simon mágus

2. Eldorádó

3. Csak szex és más semmi

4. A nyomozó

5. Csapd le csacsi!

6. Werckmeister harmóniák

7. Az alkimista és a szűz

8. Kontroll

9. Macskafogó

10. Nyugalom

11. Megáll az idő

12. Legényanya

„John Polidori felébredt törékeny, könnyen széthulló álmából. Visszatért a félálmot az ébrenléttől elválasztó ködös határról. Átlépte azt a küszöböt, amelyen túl a vágyak kézzelfoghatóan anyagszerűekké válnak, míg a való csupán halvány bizonytalanság. A titkár, az érzékelések és álomképek e különös elegye folytán, két dologban volt bizonyos. Az első, hogy az éjszaka során, mielőtt elaludt volna, elejétől végéig megírt egy elbeszélést, amelynek tartalmára nem emlékezett világosan, bár a cáfolhatatlan bizonyíték – elegendő volt kinyitnia a szemét -, hogy a kéziratlapok ott fekszenek az asztalon, megnyugtatta. A másik, hogy szörnyű lidércnyomása volt egy levél miatt, amelynek vérfagyasztó tartalmára viszont tisztán emlékezett. Rossz álom. Semmi más. S mindkettőt mélységes örömmel vette tudomásul.”

Federico Andahazi-Kasnya